Nyár szívének az energiája

Ismét eltelt egy év az Anyaföld ünnepsége óta, ami idén gyönyörűen már kora reggel 6.21. 5:32 (magyar idő szerint) órakor nyílik meg. Mi itt északon élvezhetjük az éjszakátlan éjszakát és a nap nekünk akkor adja az év leghosszabb napját és fényét. Már az ősi időkben voltak az emberiségben csoportok, amelyek felismerték ennek a napnak és pillanatnak a különlegességét és nagy áhítatossággal készültek fel rá. A beavatottak csoportjai szent helyekre gyülekeztek a saját rituáléjuk elvégzésére és az Anyaföld tiszteletére. Szintén a magasabb gondolat kísérte a tudatos lelkeket a szent pillanatért való összejövetelre. A naprendszer olykor a saját titkos könyveit nyitotta meg a beavatottak által való olvasásra és hogy elvégezzék a saját feladataikat a szent vonalak és portálpontoknak a fenntartása érdekében a leáradó Fény segítségével.
Ó azok az idők.. engedve lett, hogy az emberiség hosszú utat menjen lefelé és olyan kevés maradt már meg abból a legmélyebb és legszentebb bölcsességből amit a nyári napforduló megnyit a földbolygónak és annak a lakosainak. Az összejövetelek felszínesek és az összpontosítás a Juhannus (Szent Iván-éje / Keresztelő Szent János ünnepe / nyárközép napja) ünneplésén van.

Ennek az évnek az ünnepségéhez az Anyaföld iránti hála nyílik meg. Az emberiségnek megállapodása van az Anyaföld Szellemével és Ő minket olyan türelmesen elviselt, segített és elintézte a saját részét a megállapodásból. Ő felemelkedik, mint ahogy kell, de felemelkedik-e az embertudatosság, fejlődik-e egyáltalán?

Nagy kételkedés mutatkozik. Az emberiség a technológiára, a tudományra és az egyén személyes vágyainak fenntartására és gyarapítására összpontosított. Mindenhol több vágyat, sóvárgást, és az általuk történő harcot teremtik. A kollektív szint tele van teremtve a nagy önzőség és én-központúság illúziójával olyannyira, hogy a robbanás határán van. Aki lát, az nyissa ki a szemét, hogy lássa mindazt, ami körülöttünk történik. Azt a betegséget, amit a politikusok, a hatalomtartók és a média gyarapítanak. Vagy hogyan emelik elő egyes emberek saját magukat, a képek és a valóságműsorok által. Vagy hogyan adják az ún. véleménynyilvánító és kommentelő felületeken elő az illetlen, piszkos és elnyomó véleményt a szólásszabadság jogára hivatkozva, csak a negatívat gyarapítva. Nagyban felmerül a kérdés, hol van a bölcsesség, a jóindulat, hol van annak a célja, hogy együtt dolgozzunk a közös jóért? Hol van a kizsákmányolás határa, a gyűlölet végső mértéke és az őrültség utolsó kapuja az önzőség világában?

Nagyon eltorzult világban és világképben élünk. A saját bizalmam rátok egyéni emberekre irányul, mindazokra, akik a jóra törekednek, akik látnak a felszín alá, félreteszik a saját vágyaikat és hozzákezdenek a jó munkának. Ti mind, akik látjátok a szomszéd vészhelyzetét és elkezdtek azon gondolkodni, hogyan tudnátok segíteni vagy felvidítani. Bízom mindannyiatokban, akik szeretitek ezt az otthonunkat, az Anyaföldet és megteszitek a tőletek telhető legjobbat az ő életerejének a fenntartása érdekében. Kicsi tettekkel, nagy imákkal és helyesen, tiszta indítékokkal. Itt vagyunk egymásnak ebben a munkában a Fény erejének segítségével harcolva. Nem rosszal a rossz ellen, hanem azáltal, hogy azt a gyökerénél fogva kigyomláljuk, napról napra saját magunkból, a Fény és annak a Mesterei segítségével.

Az Anyafölddel ugyanazon az úton haladtam ezer életből a másikba. A szeretet elmélyült, úgyszintén a hála, de szintén a fájdalom a szeretett Anya, szellembarát szenvedéseitől. Mindegyik lélek, aki a föld felszínén a testében lakozik tartozik az Anyjának azokkal az elemekkel, amelyeket ő a testünkhöz adott. És mi azt az energiát azáltal fizetjük vissza, hogy egyesülünk a Felsőbb Énünkkel és abból a forrásból merítünk az Anyaföld számára, a testünk közvetítésével.

Tehát üljünk ekkor a Fénynek a legnagyobb pillanatában a csillagunkkal, a Nappal együtt és közvetítsük a szent hála és szeretet energiáját az otthonunknak, amelyik épphogy egyben áll. Imádkozzunk minden lényért Együtt, külön, a világ különböző részein.

Itt Finnországban is már száz évvel ezelőtt írták az aggódó gondolatokat az emberiség irányáról és a többi léleknek és az otthoni bolygónknak az elpusztításáról. Azt a káros irányt elakarták vágni és a régi, újraszült bölcsesség és útmutatások segítségével megmentést hozni. Olykor a nagy tudónk által egy szent templom lett az éterszintre teremtve, ahonnan bölcsességet és valódi tudást meríthetnénk itt. Nem szükséges nekünk a tengernél tovább menni halászni, hanem csak erre a saját földünkre összpontosítani és annak a mély ősi tudására. Nekünk itt megvan teremtve az igazságnak az erős alapzata, a közös út az egész emberiség számára. Mi lehetünk annak az igazságnak a megvalósítói, úttörői és erős példái. És ismét újra összeállva, megkülönböztetés nélkül, megítélés nélkül, csak ugyanazzal a céllal és eszközökkel, amelyekkel oda haladhatunk anélkül, hogy akárkibe is felemelkedne a vágy, hogy valami jobb legyen mint a többiek. Az eszközök felvannak frissítve és azokra bizalommal hagyatkozhatunk.

Az, akinek van füle, az hallja meg. Az, akinek van szíve, az cselekedjen.

Tartalmas, szent nyári napforduló pillanatot kívánok.